Az én korom a tied

Hókirálynő

Vágtában repülve

Vas-szántalpakon

Vitor1ásszánon ábrándozva

Az ambíciók keresztútján

A szöveghulladékok

Hegyhát meredélyén

Ahol a csontok és a lélek útján

A szántalpak csikorognak

“Eh alázúgok!”

Megígéred a nincstelennek

A pontos lövedékek

Tükörcserepei –

A kisfiúkban

Ahogy a szemükön keresztülhatol -

És ők elernyedve

Eltompulva, befújva

Hintájában átalakulva

A te szinte szexuálisan

Nyögdécselö-szórakozásodnak

A kiáltásodról nem is beszélve

Kedves kor

Ami játszani hív

Ólommal és puskaporral

A vadállat kiáltása

Hideg

Mint a haragos tél -

Erőt az erőhöz!

Ra-a-j-ként re-pülj!…

Imádom a hüppögésedet

Ami mézes-mázos-sorozatként

Szirupként egyesülő

Érzése a köztudottnak

A valótlannak

A hazugság útján –

A tegnapi napokról…

Mint a másnaposság bűnbánatában

Csakugyan véget érsz

S a Szűz-kor

A Sárkány leheletének

Lángjában megsemmisülsz?

Kétezer tizenkettedik év -

Várva várunk

Nem sajnálva Téged, múló, szörnyű kor

Nos hát, számoljuk a perceket!